Az IMF globális pénzügyi stabilitási jelentése

Az erős amerikai gazdaság élénkíti a piaci hangulatot, de az infláció és a növekedést fenyegető pénzügyi kockázatok elleni küzdelem még nem ért véget – mondta Tobias Adrian, az IMF monetáris és tőkepiaci osztályának vezetője a globális pénzügyi stabilitási jelentés (GFSR) keddi (október 10.) marokkói Marrakechben történő bemutatása előtt.

„Legfrissebb értékelésünk szerint összességében a pénzügyi stabilitási kockázatok továbbra is meglehetősen magasak, a globális növekedést fenyegető kockázatok pedig lefelé tolódnak. A fejlett gazdaságok pénzügyi feltételei az agresszív kamatemelések és más monetáris politikai szigorító intézkedések ellenére enyhültek. A mérsékelt gazdasági lassulással – ezzel az úgynevezett puha leszállással – és a recesszió elkerülésével kapcsolatos optimizmus erősítette a befektetői bizalmat. Számos fejlett gazdaságban továbbra is magas az infláció, amely az élelmiszer- és energiaárakat nem tartalmazó mérőszám. A kamatemelések folytatódásával a hitelfelvevők adósságtörlesztési képessége egyre inkább feszül. A kereskedelmi ingatlanszektor továbbra is kihívásokkal néz szembe, a nemteljesítések száma növekszik. Ami a feltörekvő piacgazdaságokat illeti, a nagy piacok továbbra is ellenállóak, de a gyengébb fundamentumokkal rendelkező piacok továbbra is kihívásokkal küzdenek. A globális bankrendszerben tapasztalható akut stressz enyhült, de egyes országokban még mindig gyenge bankokat látunk. Néhány nem banki pénzügyi intézmény esetében pedig a magasabb kamatlábak súlyosbíthatják az amúgy is meglévő sebezhetőségüket” – mondta Adrian.

A jelentés arra figyelmeztet, hogy a „stagfláció” újbóli kialakulása, amikor a termelés és a beruházások lassulnak, miközben a munkahelyek megszűnnek és a kamatlábak magasak maradnak, jelentős nyomást gyakorolhat különösen a bankszektorra.

„A közel 900 bankot vizsgáló globális stressztesztünk azt mutatja, hogy a bankrendszer nagyjából ellenállónak tűnik. Több mint 60 olyan bankot azonosított, amelyek tőkeszintje alacsony. Ezek a gyenge bankok együttesen a globális banki eszközök mintegy 5%-át teszik ki. Ha azt a stagflációs forgatókönyvet nézzük, amelyben a globális kibocsátás 2%-kal csökken, miközben a munkanélküliség nő, és a kamatlábak jelentősen emelkednek, akkor ebben a helyzetben a bankok mintegy ötöde válna gyengévé, amelyek a globális banki eszközök közel 35%-át teszik ki. Ezért úgy látjuk, hogy sürgősen szükség van a pénzügyi szektor erősebb szabályozására és felügyeletére” – figyelmeztetett Adrian.

„A központi bankoknak mindaddig elszántnak kell maradniuk az infláció elleni küzdelemben, amíg nem látják bizonyítékát annak, hogy az infláció tartósan a célérték felé mozdul el. A monetáris politika útjának tükröznie kell az ország sajátos gazdasági fellendülési ütemét. A fejlett gazdaságok központi bankjainak valószínűleg hosszabb ideig kell szigorúbb monetáris politikát folytatniuk, mint amennyit jelenleg a piacok áraznak. A feltörekvő piacgazdaságokban az infláció csökkentése terén elért haladás előrehaladottabbnak tűnik, és a korábbi kamatemelések előnyei a régiók közötti eltérések ellenére is nyilvánvalóvá váltak” – zárta mondandóját Adrian, mielőtt az IMF éves ülésére indult volna.